2. fejezet Késés

Drága Olvasóim!
Hát itt a második rész Jenna életében. Őszinte leszek. Rengeteg ötletem van. És ha esetleg az elkövetkezendőkben úgy látnátok semmi érdekes nem történik, csak gondoljatok bele. Jobb húzni az időt, mint az első öt percben lelőni a poént. Ezért néz mindenki sorozatot. Abban is ki kell várni a csattanót.
Viszont nem hablatyolok tovább! Olvassátok szeretettel a második részt, amit remélem -ugyanúgy, mint az előzőt-megajándékoztok majd néhány kommenttel/pipával vagy esetleg fel is iratkoztok!
UI: Egy pár új modult is beújítottam oldalt, amit nézegethettek/használhattok! :) Ráadásul mellékeltem két karakterképet, hogy eltudjátok képzelni végül is nálam ki kicsoda.
XoLove Sophie

Jenna Anderson

Matthew Tailor

A mai nap is szokásosan úgy telt, mint a többi. Senki nem szólt hozzám, és én sem senkihez. A lenéző pillantások meg már általánosak voltak. Az ebéd szünetben egyedül ültem le a tálcámmal, amin a mai ebédem-pontosabban egy adag saláta-volt.

-Újabb egyedül töltött nap?-lépett oda az asztalomhoz valaki. Valaki? Fel sem kellett nézmem, tudtam, hogy szőke szörny és a csatlós bandája áll előttem.

-Szia Pamela!-erőltettem mosolyt az arcomra.

-Nem örülök, hogy így látlak!-sóhajtott drámaian. Csak nem sajnál?-Sokkal rosszabb kéne érezned magadat, azok után, ahogy viselkedtél.

-Viselkedtem?

-Lehet megterhelő a suli ribijének lenni, de majd hozzászoksz-mosolygott kedvesen, amit a körülöttünk lévők röhögéssel díjaztak.-Legyen szép napod!-köpte felém a szavakat, majd három utánfutójával tovább állt.

-Hogy az a...-kezdtem. Teljesen elment az étvágyam. A folytonos piszkálódások, megaláztatások... Kezdi ez az egész a tűrőképességem legvégső határát feszegetni. De már csak két óra, és vége ennek napnak. A szinte teli salátás tálamat kivittem és elindultam szekrényem felé. Az alapból szürke szekrényen már alig látszott a Szajha felirat, hála takarító kedvességének, aki tudtán kívül a segítségemre bocsátotta a festék/grafiti lemosóját.

-Szép jó napot mindenkinek!-jött be az irodalom tanárunk, Matthew Tailor.-Jenna ülj le kérlek.-mosolygott rám. Bírtam Mr. Tailort. Neki a többi tanárral ellentétben nem lesajnáló, inkább bíztató volt a mosolya. Talán ez annak is köszönhető, hogy nem régóta van pályán, mindössze huszonöt éves. Nem én vagyok az egyetlen, akinek kedvenc tanárai közé tartozik. Mondjuk velem ellentétben sokan a külseje miatt vonzódnak hozzá, én azt szeretem, hogy szeretettel adját az irodalom szépségét, ami ezáltal érdekesebb és izgalmasabb lesz a tantárgy.

-A mai napra valami különlegeset hoztam.

-Képzeljük!-ordította be az egyik seggfej a hátsó sorból. Azt hiszem Ryan volt az. Igen, az a Ryan volt az, aki felvette a részeg éjszakámat, majd feltöltötte a netre. Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy tönkrement az életem. Mr. Tailort viszont nem igszán érdekelte a seggfej beszólás, zavartalanul folytatta tovább az órát.

-Pszt Jenna! Hé Jenna!-meglepetten fordultam hátra. Valaki komolyan hozzám beszél? Megfordultam.

-Tessék?-Jordan ült mögöttem. Hát ez meg mit akar?

-Beszélhetnénk?-suttogta. Azt hittem ott helyben elküldöm a picsába. A fejembe a legnagyobb sértésekkel áldottam meg a mögöttem ülő srácot, aki teljesen átbaszott. Viszont nem tettem. Csak egy amolyan Te most viccelsz? arckifejeéssel néztem rá, majd visszafordultam Mr. Tailor felé, aki már az első embreknek segített egy jelenlegi vers elemzésében.

-Jenna, kérlek.-bassza meg.-Jenna!-próbálkozott még egy párszor, de miután feltűnt neki, hogy nem figyelek, feladta. Próbáltam az óra további részére koncentrálni. Mr. Tailor ma tényleg jót hozott. Egy számomra eddig alig ismert országból hozott könyvet a mai órára. Azt hiszem Aranyember az eredeti címe. Magyarországon írták. A története meg valami fantasztikus! Izgatottan álltam fel kicsöngetéskor és dobáltam a könyveimet a táskámba.

-Tanár úr!

-Tessék?-fordult hozzám.

-Ön szerint honnan tudnám beszerezni ezt a könyvet?-látszólag meglepte a kérdésem, de egyből elmondta, hogy ő elsősorban antikváriumokban keresgélne, utána pedig az interneten nézne utána a szerzeménynek.

-Köszönöm!-úgy látszik ez a könyv a mai napom fénypontja.

-Jenna?

-Igen?

-Minden rendben van?-nem válaszoltam.-Jenna?

-Nem értem mire gondol a Tanár úr.-nem mondhattam el. Ha elmondom több ember élete is tönkremehet. Szenvedtem. Ez tény. De n vagyok spicli.

-Jenna-túrt bele a hajába.-Tudom min mész keresztül. Tudom. Én is voltam diák.-csak méztem.-De ez nem állapot! Mindennek van határa. és nem szeretném, hogy a végsőkig kelljen menned.-avval kiment teremből. Zavartan álltam. Nem tudtam mit mondani. Nem gondoltam volna, hogy tanárok is tisztába lehetnek a helyzetemmel. Feldúltan mentem ki a teremből. Az utolsó órám etika volt, de egyáltalán nem tudtam koncentrálni. A gondolataim folytonosan visszakanyarodtak ahhoz, amit Mr. Tailor mondott.

Mikor hazaértem nem volt otthon senki. Hanna dolgozott, de amint érzékeltem nem soká ő is végzett. Felmentem a fürdőbe. Az elmúlt hetekben szokásommá vált áztatni a testemet, egyből miután hazaérek. Ilyenkor legalább senki sincs még itthon és nyugodtan hagyhatom, hogy a víz leáztassa rólam az egész napos nehézségeket. Óvatosan levettem a ruháimat és a tükörbe néztem. Fogytam. Igaz sokan nem vették észre, de számomra érzékelhető volt az enyhe különbség. Soha nem voltam kövér, szó sincs róla. A súlyom mindig megfelelő volt, teljesen megfelelt a normál testalkat kategóriának. Viszont egyre jobban érzékelhetőek lettek a bordáim vonalai, ami talán az "Alig eszek, mert idegileg felbasznak" jelenlegi helyzetnek lehet az oka. Viszont ez a legkevesebb gondom most. Bemásztam a forró víz-hab egyvelegbe és elgondolkoztam. Mi változott tulajdonképpen a bál óta? Alig volt bármi is. Soha nem voltam a Pamela féle népszerű lányok leszármazottjai, de mindig voltak barátaim. Ott volt Lindsey, aki szigorúan tartott ettől a fajta ribanc életmódtól, annak ellenére, hogy pompon lány volt, akiknek ugye azért bőven akad a hírnévből. Őt elvesztettem. Viszont rengetegen maradhattak...volna. Hiszen a szakkörök és az iskolán kívüli elfoglaltságaim miatt sokakkal találkoztam, de úgy látszik ezek felszínesek voltak... Egy kósza könnycsepp gurult le az arcomon. Nem volt sok mindenem... De mindez épp elég volt ahhoz, hogy mindent elveszítsek.

Vacsoránál Hanna örömtelien mesélt a mai napjáról. Számomra érthetetlen okból imádta a munkáját, rendezvényszervező volt. Tudom furán hangzik ez az állítás, de könyörgöm, ez a munka nem csak a bulikról, hanem a könyörtelen stresszről is szól. Ráadásul nem egyszer gondolták már úgy az emberek, hogy Hanna lefarag némit a fizetéséből, ha máshogy engesztelik ki. Nők, férfiak egyaránt. Szerintem ez undorító! Mert annak ellenére, hogy a nagynéném egy kimondottan dögös, festett szőke poénos és laza csaj, nem megy bele az ilyenekbe.

-Holnap nem tudom mikor jövök.-tette le a pizza szeletét. Említettem, hogy laza?

-Hogy hogy?

-Buli lesz és felügyelnem kell.

-Ez az amiről annyit beszéltél?-kezdett derengeni valami.

-Igen.-csillantak fel a szemei és egyből mesélni kezdte a részleteket. Emlékszem, úgy be volt zsongva, mint egy fiatal kamasz, mikor megkapta ezt a melót. Egy nagy LA-i cég vezető megbízásából dolgozott, aki állítása szerint olyan, mint a tökéletes Christian Grey, hát oké. Szóval valami piszok nagy buli, aminek tökéletesnek kell lennie.

-Biztos király lesz!-bíztattam, mert teljesen biztos is voltam benne. Nagyon fiatal volt, alig 33 éves, de ő az egyik legszuperebb nő, akit ismerek.

-Köszi. De veled mi volt ma?-igen. Ez az a téma, amit jobb elkerülni. Bármennyire imádom Hannát, nem mondtam el neki a Jordannel történteket és gondoskodtam róla, hogy a videót se lássa. Szegény mit tenne, ha megtudná? Egyszerre roppannánk össze. Így hát jöhetett a szokásos duma.

-Semmi nem volt.-vontam meg a vállamat. Egy ideig méregetett, majd eltolta a tányérját.

-Jenna. Miért hazudsz nekem?-azt hittem rosszul hallok.

-Ezt hogy érted?

-Mi van Lindseyvel? Régen olyan jóban voltatok, most meg már nem is látom.-aggódó volt a tekintete.

-Hidd el minden rendben van, csak...sok a dolga.-találtam ki a legátlátszóbb hazugságot.-Elmegyek lefeküdni. Köszi a vacsit.-álltam fel. Nem volt sok kedvem ehhez a témához. Erősnek kell lennem és nem mondhatom el. mind a kettőnk miatt.

Másnap reggel kipattantak a szemeim. A függönyöm mögül fény szűrődött be.

Drew Peterson

-Mi a...?-dörzsöltem meg kissé még álmos szemeimet. Viszont egyből felébredtem, mikor megláttam, hogy az órám tíz percet jelez suli kezdésig.-A picsába!-rántottam le magamról a takarót és rohantam a fürdő irányába. Tudtam, hogy elkések, mivel a suli alapból negyed órára van házunktól, de az nem volt mindegy, hogy mennyit kések. Nem volt időm arra, hogy lezuhanyozzak és egy jól kidolgozott sminket is összerakjak, ezért csak gyorsan megmosakodtam és alapozón, szempilla spirálon és egy száj fényen kívül semmi szépség ápolási cucc nem volt rajtam.-Basszus basszus basszus-motyogtam mindvégig miközben magamra cibáltam a farmergatyámat. Nem hiszem el, hogy elaludtam! Ez annyira, de annyira nem jellemző rám! Azt várhattam volna, hogy Hanna felkelt, de mint tegnap este mondta ő már korán elment. Gyorsan belebújtam a fekete bakancsomba -amit még Lindseyvel vettünk a bál előtti kiárusításon- és lerohantam a szobámból. Legnagyobb meglepetésemre nem én voltam az egyetlen, aki késésben volt.

-Szia Drew!-köszöntem a nagynéném pasijának meglepetten, aki sietősen kötötte a nagy tükör előtt a nyakkendőjét.

-Szia Jenne.

-Jenna-javítottam ki. Vicces, hogy már lassan egy éve van a nagynénémmel, de még mindig nem tudja megjegyezni a nevemet.

-Ugye nem így akarsz elmenni?-nézett rám egy hatalmas mosoly kíséretében.

-Miért mi van velem?-néztem végig magamon, aztán leesett. Nagy sietségemben csak egy melltartó volt rajtam. Pólót csak akartam felvenni.-A picsába!-ordítottam. Á kicsit sem lesz idegrohamom. Gyorsan felvettem egy pólót és ellenőriztem mindenem megvan e, vagy jobban szólva minden rajtam van-e.

-Elviszlek!-mondta Drew, mikor újra lecsattogtam a lépcsőn.

-Köszi.-ez az, már nem kések annyit. Bár már öt perce becsöngettek, ha kocsival megyünk csekély öt perc alatt beérek, ami szintén csak tíz perc késés.

-Jössz már Drew!-hol a fenében van?

-Nyugi van szöszi!-csitított.

-Tudod, hogy semmi közöm a szőkékhez!-csattantam fel. Nevetve bezárta az ajtót és beszálltunk a kocsiba.

-Attól még találó.

-Kösz!-őszintén örülök, hogy ilyen jól szórakozik rajtam. Fellélegeztem, mikor végre elindultunk. Forgalom már nem igen volt, hiszen a legtöbben már vagy dolgoztak vagy pedig a sulipadot koptatták.

-Te miért késel?-törtem meg a csendet.

-Elaludtam. Te?

-Szintúgy.-vontam meg a vállamat.-Kösz, hogy elhoztál.-szálltam ki a kocsiból. A suli előtti tér üres volt.

-Nincs mit!-intett egyet.-Vigyázz magadra!-intett nekem, majd kigurult a suli elől. Nagy levegőt vettem. Szükségem is lesz rá, hogy túléljem ezt a napot. Is.

1. fejezet Báli emlék

Drága Olvasóim!

Meghoztam az első részt a blogban! Remélem elégedettek vagytok az első résszel! Ha igen, akkor kommenteljrtek/pipáljatok. Ha a további részek is érdekelnek, akkor pedig iratkozzatok fel nyugodtan!(:

XoLove Sophie

Jenna Anderson

Édesnek is nevezhető álmomból a vekkerem éles ricsaja ébresztett. Kelletlenül keltem ki az ágyból és másztam be a fürdőszobába, hogy összeszedjem magamat. A nagynéném még jócskán aludt, a pasija meg szerencsére valahol máshol töltötte az éjszakát így nincs itthon. Újabb szar nap veszi kezdetét, már most érzem. Nem értem miért gondolja mindenki azt, hogy ez a nagy "amerikai álom" minden átlag embernek megadatik. Faszt. Az csak a sztároknak jut. Bár mit meg nem adnék egy olyan filmbeli életért, ahol a sok csapás után végre valami jó dolog is történik. Nem, nem az a legnagyobb bajom, hogy a nagynénémmel élek (akinek még a részeg paraszt pasiját is elviselem) hanem a suli. Ha nem kéne oda járnom, az maga lenne a megváltás! Nem, nem azért nehéz, mert kemények a tanárok vagy valami (pont ellenkezőleg) hanem mert megkaptam a "Suli kezdő ribanca" címet. Persze nem én tehetek róla...teljesen! Komolyan, hogy lehettem akkora hülye, hogy azt hittem suli legmenőbb arca pont velem akar járni, azért mert érez valamit irántam, ami nem a farkával azonos?! Egy éjszaka...Ennyi tette pokollá az életemet. Felszisszentem, mikor a forró víz égetni kezdte a tegnapi hegeket a kezemen. Mindenkinek menekülnie kell valahová...nekem ez a sors jutott. Nem volt túl sok időm nézegetni a három vágást a csuklómon, hiszen nem akartam elkésni a suliból. Gyorsan felkötöttem a hajamat és egy leheletnyi sminket is magamra tettem, kezdhettem öltözni. Egy csőfarmer és egy laza póló mellett döntöttem, amit egy bakanccsal dobtam fel. Gyorsan lerohantam a lépcsőn és írtam egy cetlit Helennek, hogy elmentem. Szerettem a nagynénémet. Ő volt az, aki öt éves korom óta vigyázott rám, miután a szüleim meghaltak egy autóbalesetben. Vicces történet. Egy tizenhét éves csaj, akinek nincsenek normál szülei, az anyja húgával él együtt, akinek egy seggfej a pasija és akit ráadásul az egész suli a halálba akar kergetni. Igazi American Real Story.

-Hé ribanc!-kiáltotta valaki, majd nekem csapódott valami. A fejemet dörzsöltem az ütés helyén, melyet a kisebb sörös doboz okozott. Az úton lévő vörös cabrioból hangos röhögés hallatszott, majd elhajtottak. Hogy mi a francért nem tudnak békén hagyni? Forrtam a dühtől. Már megint Pamela! Ő volt a suli Barbie babája, aki ha valakit kiszúrt magának, addig nem hagyta nyugodni, míg bele nem őrült az illető. Megszokhattam volna. A folyosón összesúgnak mögöttem. Az utcán megdobálnak és különböző nem éppen szép jelzőkkel illetnek. Az összes barátomat elveszítettem. Legszívesebben sikítani tudtam volna mérgemben! Hogy lehettem akkora barom?! Hogy gondolhattam, hogy Jordan bármit is képes érezni irántam?!

A suliban már a megszokott klikkek alapján voltak a diákok. Egyből a lépcső mellett álltak a deszkások. A fűben a hipszterek, más szóval a hippik (vagy, ahogy én hívom őket füvesek) telepedtek le. Persze volt egy pompon csaj csapatunk is, akik mindig máshol gyakoroltak suli előtt vagy szünetekben. Köztük volt a volt legjobb barátnőm Lindsey is. Amint meglátott egy lesajnáló tekintet után el is fordította a fejét. Fájt. A gimi első éve óta elválaszthatatlanok voltunk. De ez már múlt. A Jordanes botrány után felém sem nézett, pedig szügségem lett volna rá. Szerettem volna láthatatlan lenni, ahogy végig mentem a suli folyosóján. Még az alsóbb évesek is lenéztek. Fájt. Ez is. A szekrényemnél, viszont megtorpantam. Szajha-égtelenkedett a szürke fémen.

-Basszameg.-morogtam. A könny csípte a szememet, de azonnal letöröltem, még mielőtt valaki örömét lelhetné benne. Bevágtam a könyveimet a táskámból és kivettem egy szürke rongyot. Még, akkor hoztam be, mikor suli takarításában segédkeztem az önkéntes csoportban. Ma már oda sem járok, hiszen senki nem akar vagy talán Pamela miatt nem mer velem lenni egy programban sem. És mind ezt a hülye érzéseim miatt.

-Szar érzés lehet.-mondta egy ismerős hang. Éreztem, hogy vigyorog a sanyarú képem miatt. Tuti, hogy elég nagy köze is van a felrathoz.

-Mit akarsz Pamela?-csuktam be a szekrényajtót.

-Olyan savanyú a képed.-biggyesztette le a száját, mintha sajnálna. Éreztem, hogy elszorul a torkom...a haragtól.

-Miért nem hagysz már békén?-suttogtam alig hallhatóan. A folyosón a figyelem kezdett felénk irányodni.

-Ne beszélj így velem-sziszegte fenyegetően.-Vagy különben megbánod te ribanc.-mosolygott "édesen". Még egyszer rámnézett, majd egyszerűen eleljtette a kömyveit.

-Hogy merészeled?!-ordította, mivel elérte, hogy mindenki ránk nézzen.

-Mi történt Pam?-jött oda hozzánk a semmiből Drew a, a focisták kapitánya, aki történetesen ennek az álszent dögnek a pasija.

-Jenna kiverte a kezemből a könyveimet-guggolt le színpadiasan. Azt hittem rosszul hallok.

-Nem is...

-Fogd be és inkább szedd! -szórt villámokat Drew szeme.-Örüljön a képed, hogy csaj vagy különb már nem állnál a lábaidon.-köpte felém a szavakat. Azonnal letérdeltem és elkezdtem összeszedni a földön heverő tankönyveket.

-Parancsolj.-adtam oda Pamelának őket. Még láttam az elégedett arckifejezését mielőtt a csengő megszólalt volna és elviharzottam a terembe.

Én tényleg próbáltam Mrs. May függvényekről tartott csodás létéről szóló magyarázatára figyelni, de nem igazán tudtam öszpontosítani. Akárhogy is akartam. A gondolataim folyvást  szünetben történtek körül kavarogtak. Pedig végetvethetnék. Elég lenne, egy jól húzott vágás a pengével és véget érne a sok gyötrelem és megaláztatás. Valakinek a halálba is kell menekülnie. De mennyire érné az meg? Talán semmennyire, hiszen akkor Pamela és a bandája győzne. Akkor aztán elérnék céljukat. De miért éppen velem történik mindez? Miért hittem? Az egész Jordan Turner és a rohadt őszi bál hibája. Akaratlanul is végigjátszódott bennem, az a nap.

-Jenna drágám készen vagy? -kérdezte Hanna feltehetően a lépcső aljáról. El sem hiszem ezt az egészet. Én Én Én leszek az a csaj, aki ma Jordan Turnerrel fog a sulis bálba menni. Igen! Avval a Jordan Turnerrel, akiért az egész suli (vagy ki tudja talán az egész város) odavan. Teljesen meglepett, mikor odajött hozzám tegnap a suliba és megkérdezte (szigorúan avval a szívdöglesztő mosolyával!) nem akarok e vele menni a bálba, annak ellenére, hogy már csak egy teljes nap van a bálig. Akkor ott átfutott az agyamon, hogy talán csak viccel és így akar rávenni, hogy bégjek, de akkor eszembejutott a sok szekrény mögött titokban csodálás és egyből igent mondtam. Lindsey szinte kiugrott a bőréből, mikor megtudta, hogy elhívott. Hanna pedig, olyan izgatott lett, mintha a saját báljára készülődne. A pasija George viszont nem osztozott az örömömben.

-Megfognak baszni!-ivott bele a kávéjába.

-Nem vagyok ribanc!-háborodtam fel, mire csak megvonta a vállát. Szerencsére Hannának voltak jó ruhái, amik közül válogathattunk Lindseyvel (bár durva, hogy egyezik méretünk a nagynénémmel). Míg Hanna csinálta az egyikünk haját, addig a másik sminkelt, majd fordítva. Remekül szórakoztunk mindannyian és Hanna is újra tini volt egy kicsit, bár nem minthidős lenne a harmincöt évével. Lindsey korán elment, hogy otthon várhassa a lovagját Bobozt, aki kosárcsapat egyik tagja volt.

-Igen, megyek!-mondtam. Most, hogy végig néztem az eredményen elégedett voltam a külsőmmel. A kissé hátul nyitott ezüst flitteres ruha egyszerre volt elegáns és dögös is. A hajamat laza hullámokkal hullottak a vállamra, a sminkem pedig egyszerre volt visszafogott és szexi. Igaz, kicsit feszengtem a magassarkúban és a miniruhában, de a csajok biztosítottak róla, hogy mesésen nézek ki.

-Akkor hát rajta.-mondtam a tükörbeli énemnek, majd egpuszit dobtam saját magamnak bíztatás képpen. Óvatosan lépkedtem lefelé a lépcsőn, nehogy kitörjem Lindsey cipőjének sarkát. Ami majdnem sikerült, hiszen a lábaim azzonnal remegni kezdtek, mikor megláttam lépcső alján öltönyben várakozó Jordant.

-Mesésen nézel ki.-suttogta a fülembe, mibe a gerincem is beleremegett.

-Komolyan srácok már csak a vörös szőnyeg hiányzik.-nevetett fel Hanna és lőtt rólunk pár képet. Az ötök képnél, már kezdtem feszengeni, de Jordan csak mosolygott a szívem meg felmelegedett. Az est többi része viszont csak lékekből áll. Fotózkodtunk, ittunk, táncoltunk, majd mégtöbbet ittunk. A legközelebbi tiszta emlékem, hogy iszonyatos felfájással keltem a szobámban és fáztam. Az ablakom nyitva volt. Furcsáltam a dolgot nagyon, de kikeltem és megfürödtem. Egy rövidnadrágban és egy topban mentem ke a konyháa, hogy bevegyek egy Asprint, de senki nem volt otthon. A hűtőn lévő cetli szerint Hanna és Drew moziba mentek. Visszamentem szobámba kezemben egy erős kávéval. Semmire nem emlékeztem az éjszaka folyamáról. Bekapcsoltam a telefonomat, ami egyből éles csipogásba kezdett. Azt gondoltam, hogy jó volt a bál, de hogy ennyire? Lindsey küldött egy üzenetet, így az volt az első, amit megnyitottam.

"Hogy lehettél ekkora hülye?! Azt hittem nem hagyod megkuratni  magadat!! Erre nézd meg mivel van tele a net!!!"

Fogalmam sem volt mit jelentsen ez, de nagyon megijedtem. Azonnal rámentem a többi értesítésemre, de rögvest elsírtam magamat.

"Ribanc vagy!"

"Hát ezt pont tőled nem vártam volna Jenna..."

"Saját magadat aláztad meg!" nem bírtam tovább nézni. A zokogásom egyre csak erősödött. Mit tehettem?! Félve lejebb görgettem, amikor megakadt szemem egy linken. Ryan Swan, Jordan csapattársa osztotta meg a videót evvel a szöveggel:

"Így alázd meg magad egy éjszaka alatt az őszi bálon! Gratulálok Jenna  Anderson! ( katt a linkre a vidiért)"

Remegő kézzel kattintottam a lejátszás gombra. Előszőr egy halkabb zene vette kezdetét, majd én jőttem a képbe. Ugráltam, ittam egyáltalán nem voltam önmagam. Majd Jordannal a takarítószekrény felé vettükaz irányt, majd sokat sejtető mosollyal magunkra csuktuk az ajtót. Itt vége is lett volna a videónak, de újabb képkocka következett és két nyögés hallatszódott az ajtó mögül.

-Nem, nem, nem-remegrtt meg a hangom és lecsaptam a laptopom tetejét. Hogy tehettem ezt?! Életem első együttlétét részegen (talán bedrogozva is) tettem meg a suli takarító szertárában. És semmire nem emlékszem. A szemeimet marták a könnycseppek, mikor bementem fürdőbe. Undorodtam magamtól, amint belenéztem a tükörbe. Ösztöntől vezérelve nyitottam ki a szekrény ajtaját és vettem elő Drew borotválkozó felszerelését. Kivettem a pengét és hármat húztam vele a csuklómon. A vér azonnal szivárogni kezdett a sebből. A fájdalom majdnem felért avval, amit a lelkemben éreztem. Ez az egy éjszaka tett tönkre mindent.

-Mrs. Anderson!-hallottam meg a nevemet. Az órának vége volt csak én voltam a teremben.

-Elnézést kérek!-pattantam fel azonnal a székemből. Gyorsan felszedtem a cuccaimat és még Mrs. May előtt kimentem a teremből.  A füzetembe semmi nem volt leírva. Csak egy szakadt lap volt, amit tollam szakított át, amint egy végtelennek tűnő fekete lyukat firkáltam. Az érzéseimet.

Prológus / Szereplők

Ribanc. Szajha. Büdös kurva. Hülye picsa.-vágják a képembe minden egyes nap. Persze ezek még csak a legfinomabb célzások arra, hogy örülnének, ha megdögölnék. Vannak durvábbak is. De könyörgöm, mi a szart kéne tennem, hogy megfeleljek? Bár már tulajdonképpen feladtam ezt a próbálkozást. Hiszen soha nem fognak megváltozni a vélemények. Ha valakit egy átlag amerikai gimiben ilyen szavakkal méltányolnak, akkor annak sosincs jó vége. Minden egyes napon csak az hajt, hogy már csak egy év és eltűnhetek erről a nyomorult helyről. Tudom, hogy sikerülni fog! Bízom benne! Ha akarják ha nem! Nem fogom újra átélni, hogy a halál kapujában legyek. Egyszer bőven elég volt...

Senki élete nem könnyű. Főleg nem Amerikában. De vajon csak egy kiút van ebből a borzalomból...a halálon keresztül? Vagy egyszer véget érhetnek a sorscsapások? A választ mindenki keresi, de nem mindenki jut el oda, hogy meg lelje azt!

Szereplők:

Jenna Anderson (17)

Pamela Manson (18)

Jordan Turner (18)

Itt van a legelső három szereplőnek a "fényképe". De ne feledjétek! Ez csak távpont, hogy kihez hasonlítanak, nálam így néznének ki! De többit rátok bízom! :)

XoLove Sophie